Kistérség-Makád

Kistérség

Makád

A Csepel-sziget déli részén a sziget utolsó települése Makád. Budapesttől 50 km-re, Ráckevétől 10 km-re délre található. Nyugaton a Nagy-Duna, keleten a Ráckevei-Duna ág övezi. A folyam két medre Makád alatt ismét eggyé válik. Északon Szigetbecse és Lórév községek határa zárja le.

 

Makád Község Önkormányzata
2332 Makád, Kossuth L. u. 52.
Telefon: +36-24/482-096

Email: makadph@invitel.hu
Honlap: www.makad.hu

Az elzártság, a lápokkal teli világ sok tekintetben befolyásolta a falu történetét. Viszonylag kevés régészeti lelet ismert Makádról. A község határában az időszámítás előtti II. évezredben valószínűleg már éltek emberek. Későbbi korokból a környékben végzett ásatások során hun és avar települések maradványai kerültek felszínre. Az Árpád-korban Makófalvának hívták. Első okleveles említését 1430-ban keltezték. Makád a szigeti reformáció fontos települése; a középkori katolikus templomot vették át és használták istentisztelet céljaira.
A faluba látogató a makádi nagyerdő és halastó környékén kellemes környezetben kirándulhat, gyönyörködhet a sziget egykori állapotához hasonló terület szépségeiben. Említésre érdemes a községi öregtemető, melyben megtalálhatók még a hagyományos kopjafák. Az új köztemetőben az aradi vértanuk emlékére állított, rovássírással vésett emlékkopjafát láthat az ide látogató. Az 1744-től vezetett egyházi anyakönyvek hiánytalanul fennmaradtak. A falu szülötte Turi József orientalista (1861-1906), aki a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. A nevét viselő általános iskolában megtekinthető kiállítás a falu híres szülöttjének emlékét őrzi. Évekig élt Törökországban, tapasztalatait cikkek, tanulmányok formájában közkinccsé tette.
Makád ugyan egy ártéri dombon épült, de északon még ma is nádas veszi körbe. Természetes, hogy a makádi házakat náddal fedték. Ha a filmesek régi faluképet kerestek, akkor gyakran jöttek Makádra forgatni.

Az egész magyar középkorban királyok, főurak vadászterülete volt a sziget. A makádi erdőben a nagyvadak közül már csak az őz található, valamikor a szarvas és vaddisznó is honos volt.
Kedvesek a vizi és erdei madarak: sármány, nádirigó, búbosvöcsök, az egymás társaságát kereső szárcsa, a magányos vizityúk. A makádi nádasok szélén még olykor látni szürke- és vörösgémet, vadkacsát, ősszel megpihenő vadlibát és nagyritán a Kenderáztató részen 3-4 túzok is sétál. A mezők felett gyakran kering még rétisas, vércse és a kánya. Az erdőkben otthonos a harkály, szarka, az ingoványban gólya lépked, a Duna hulláma felett sirály ível.

Scroll Up